Rönkhúzó versenyek Szlovákiában

Szöveg és képek: Jancsó Rita

Északi szomszédunkban igen nagy hagyománya van a rönkhúzó versenyeknek. Míg nálunk egyelőre évente egy alkalommal rendez rönkhúzó versenyt egy lelkes kis csapat a Börzsönyben, addig Szlovákiában szinte egymást érik a versenyek.

Odaát az igazi versenyszezon áprilisban indul. Májustól októberig havonta 3-6 hivatalosan jegyzett versenyt is rendeznek, mindig szombati napokon. Lényegében júniustól minden hétvégén zajlik valahol ilyen jellegű megmérettetés. A rendezvények versenyszám-szerinti összetétele igen változatos, melyben olykor az adott versenyhelyszín adottságai is szerepet kapnak. Az erőkifejtő versenyek mellé mindig kitalálnak valamilyen ügyességi számot, vagy akár terepversenyt rönkökkel megrakott fogatoknak, ahol még vizes árkon is át kell kelni.

A hivatalos versenyeken túl rendeznek kisebb helyi erőbemutatókat, de ezek a rendezvények sem lebecsülendőek, sőt!

Példaként említeném a nem hivatalos versenyekre a január 30.-án megrendezett hriňovai téli versenyt, melyen személyesen is ott lehettem. Januárban már rendeztek két hivatalos rönkhúzó-versenyt a hriňovai előtt. De hogy mennyire népszerűek odakint ezek az események, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Hriňován a hónapban megtartott két hivatalos mérkőzés és a rendkívül kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére - értem ez alatt a sűrűn ömlő havat - hatalmas létszámú közönség bíztatta a szintén szép számban megjelent versenyzőket a pálya széléről. A hangszórókból a helyi kommentátor hangja mellett pattogós népdalok fokozták a hangulatot. A pálya mögött több büfében vásárolhattunk forralt bort, és sült kolbászt, hogy a hidegben is kitarthassunk. A büfék mellett igazi kirakodóvásár volt: mézeskalácsosok, lószerszámosok, szíjgyártók, szuvenír árusok kínálták portékáikat. És, hogy mindig tudjuk, mikor és hol lesz a következő verseny, a Szlovák Fuvarosok Szövetsége által kiadott igényes kivitelű falinaptárt is vásárolhattunk, melyben minden hivatalos versenyt feltüntettek.

A hriňovai megmérettetés szlalom versennyel kezdődött. Itt az ügyességen és a gyorsaságon volt a fő hangsúly. Utána következett a verseny sava-borsa: rönkhúzás párba fogott lovaknak. A párosok közt láthattunk belga hidegvérű, noriker, lengyel hidegvérű lovakat. A páros verseny elején három db 10 méteres rönköt kellett elhúzni 30 méterre, ott újabb két darab 10 méteres rönköt akasztottak fel, majd 10 méter megtétele után még egyet, így a 60 méteres célig hat darab 10 méteres rönköt húztak el a lovak. A jéggé taposott pályán könnyebben csúsztak a rönkök, mint ha rendes föld lett volna, de a lovak így sem voltak egyszerű helyzetben: azok a párosok boldogulhattak jól, amelyeknek nagy sarkos patkója volt.

Az összevetésben egyből nyolc rönköt akasztottak a lovak után, ami körülbelül 9000 kg-nak felel meg. Itt már nem nagyon ért végig egy fogat sem a pálya teljes hosszán.

A párosok után egyes fogatok következtek. Mindegyik párosból a jobbiknak vélt lovat állították rajthoz. Nekik kezdetnek két hatalmas rönkkel kellett indítani, majd tíz-húsz-harminc méternél egy-egy újabb rönköt akasztottak utánuk, míg végül öt rönkkel kellett lehetőleg minél messzebb eljutni. Ebben a versenyszámban egy 20 éves kanca bizonyult az egyik legjobbnak a méretes mének mellett.

A közönség az eredményhirdetés végéig kitartott.

Februárban és márciusban pihenő következett, legalábbis hivatalos versenyek szintjén. Április közepén Hniezdne-ban rendezték a szezon bemelegítő versenyét. Májusban pedig már három szombati napon zajlott verseny. Köztük Kováčován, ahol festői környezetben kapott helyet a viadal. Erre a versenyre jelképes, egy eurós belépővel lehetett bejutni. A gazdák és lovaik négy versenyszámban mérhették össze tudásukat. Az első szám akadályhajtás volt. Itt a gyorsaság mellett a fordulékonyság és idomítottság is szerepet kapott: az egyik feladat tolatás volt, ami kevés fogatnak sikerült jól.

Az akadályhajtás után szinkronhajtás következett, ahol abszolút a gyorsaságon volt a hangsúly. Két fogat versenyzett egyszerre. Először fel kellett dobálni a rönköket a kocsira, utána minél gyorsabban megtenni egy kört a lovas kocsival, majd visszatenni a rönköket a helyükre.

Ez után rönkhúzó verseny volt soron, de nem egyenes pályán, hanem négy rönköt helyeztek el a pálya négy sarkában. Azokat körbe haladva akasztották egymás után a lovak mögé. Majd még egy kört megtéve ugyanoda húzatták vissza a rönköket. A négy rönk súlya egy-két pároson kifogott. A mélyen felázott talaj is hátráltató tényező volt. A negyedik versenyszám a hagyományos, egyenes pályán zajló rönkhúzás volt. Elmondható, hogy a belga és a lengyel hidegvérűek vitték a pálmát, különösen az erőszámokban.

Természetesen itt sem maradhatott el a kirakodóvásár a verseny mellől. A látogatókat lovaglási lehetőség is várta, mely kitűnő alkalom volt a hidegvérű lovak nyereg alatti használhatóságának demonstrálásra. Két hidegvérű és egy melegvérű kanca szállította fáradhatatlanul egész nap a vállalkozó kedvű gyerekeket és felnőtteket.

A szlovák versenyekről a http://www.afus.olim.sk/ weboldalon informálódhatunk.