Amikor sebes lesz a szőrös láb, avagy a CPL-es lovak - Jó tanácsok az Egyesült Államokból

Az alábbi írás az Egyesült Államokban (Pennsylvania - Harrisville) található All the King's Horses brabant és gypsy cob tenyészet facebook-oldalán közzé tett tapasztalataik alapján készült fordítás. Érinthet minden olyan lovast, tenyésztőt, aki szőrösebb lábú hidegvérű, vagy fríz, tinker lovakkal foglalkozik.

Az All the King's Horses csapata Európába látogatott tapasztalatszerzés-tapasztalatcsere céljából. Brabant (belga hidegvérű) tenyészeteket látogattak meg.

"Tanulságok Európából: CPL (Chronic Progressive Lymphedema) Ezt a bejegyzést sokkal többet osztják meg, mint amire valaha számítottunk, és túlmutatott eredeti célközönségünkön. A bejegyzés céljának tisztázása érdekében kérjük, értse meg, hogy nem állatorvosok vagy CPL-szakértők vagyunk, egyszerűen a brabant (belga hidegvérű) ló tenyésztői és szerelmesei, akik semmit sem tudtak a CPL-ről, míg meg nem vásároltuk első brabantunkat. Nemrég 3 hetet töltöttünk belga, német és holland farmokon. Ez a bejegyzés egy olyan sorozat része, amelyek tapasztalatokat és megfigyeléseket osztanak meg más tenyésztőkkel folytatott tapasztalatcseréink során, abban a reményben, hogy ez segíti a hidegvérű lovas közösségeket abban, hogy tanuljanak egymástól.

A krónikus progresszív nyiroködéma (CPL) olyan állapot, amely a hidegvérű lovakat érinti, különösen a szőrös lábú fajtákat. Lényegében a lábakban nem megfelelő a nyirokkeringés, ami az alsó lábszár duzzadásához vezet. Gyakran, ha a lovat nedves, koszos, vagy sáros körülmények között tartják, a duzzadt láb bőrének repedésein keresztül elfertőződhet. Minden alkalommal, amikor a ló bőre bereped, a bőr megvastagodik, a keringés rosszabbodik, „redők" jelennek meg a lábakon (kinövések, gennyedző avagy pörkös sebek formájában) és a láb egészsége egyre romlik. A legrosszabb esetben végül a ló használhatatlanná válik, és annyira szenved, hogy el kell altatni. Tehát összességében ROSSZ HÍREK ezek.

Végső stádium - a ló altatása elkerülhetetlen

Európába tett utunk egyik elsődleges célja az volt, hogy jobban megértsük a CPL fajban való elterjedtségét és azt, hogy Európában hogyan foglalkoznak a betegséggel. Az egyik első dolog, amit szinte minden megismert lóval megtettünk, az volt, hogy megtapogattuk a lábaikat. A CPL jelei gyakran elbújhatnak a vastag szőr alatt, így a kézzel történő vizsgálat az egyetlen módja annak, hogy megtudjuk, mi a helyzet valójában. Sajnos szinte minden vizsgált lovon megtaláltuk a CPL jeleit.

Azonban nagyon kevés olyan ló volt, amely előrehaladott fertőzés jeleit mutatta, vagy nyilvánvalóan sánta lett volna, vagy láthatóan kényelmetlenül érezte volna magát a betegség miatt. Valójában, számos tizenéves lovat vizsgáltunk, amelyeknek csak néhány kinövés volt a lábán, és nem mutatták aktív fertőzés jeleit (nem nedvedzett a lábuk). Észrevettük, hogy szoros összefüggés van a csontmérettel és a szőrrel - a durvább csontú / szőrösebb lábú lovaknak több volt a lábproblémájuk. Úgy tűnt, hogy az aktívan dolgozó lovaknak - például a kocsikáztatásban használtaknak - kevesebb problémájuk van, bár ők könnyebb csontúak is voltak fajtáikból kifolyólag. Az utazás előtt kialakult véleményünkkel szemben nem találtunk tagadó magatartást a kérdésben. Valójában mindenki, akivel beszéltünk, elismerte, hogy a lábak egészsége kérdéses, és foglalkozni kell vele. Volt egy érdekes beszélgetésünk a flamand méneskönyv vezetőjével, aki véletlenül állatorvos is. Megosztotta, hogy a legújabb kutatások szerint a CPL mérsékelten örökölhető - körülbelül 30%. Ez azt jelenti, hogy egy adott ló esetében a problémák (vagy a problémák hiánya) 30% -a genetikai, a másik 70% -a azonban a menedzsmentnek / a környezetnek köszönhető! Bizonyos szempontból ez valójában bonyolítja a helyzetet, mivel az igazán jó vagy nagyon rossz állapotú lovak láttán felvetődhet a kérdés, hogy a helyzet genetikai szelekciónak köszönhető-e, vagy annak ahogy a lovaikat tartják.

Az egyenetlen lábszőr előrehaladott problémára utal

Megkérdeztük a meglátogatott gazdákat, hogy hogyan kezelik a problémát saját állományuk esetében. A válaszok a nagyon alacsony gondozást igénylő „kezelés nélküli" megközelítésektől kezdve a helyi kezelésekig, vagy a kijelölt fürdetőkig terjedtek, ahol a ló 30 percig áztatja a lábát, hogy segítsen tisztán tartani a dolgokat.

A kezdeti állapot: megfelelő kezeléssel vissza fordítható, vagy szinten tartható (Ha odafigyelünk, és rendszeresen át tapogatjuk a ló lábát a szőr alatt, a kezdeti enyhe pörkösödés könnyen felfedezhető. Érdemes lenyírni a szőrt a kritikus helyen, fertőtlenítőszerrel átmosni a ló lábát, és az állatorvossal egyeztetve megkezdeni a kezelést fertőtlenítő szerekkel, krémekkel. A legelős tartás nagyban hozzájárul az egészség megőrzéséhez - az ammóniás istállóval szemben.)

Még mindig sok kutatást kell elvégezni a CPL jobb megértése érdekében. Egyszerű megfigyeléseinkből és a tenyésztőkkel folytatott beszélgetésekből leszűrt tapasztalatokból összefoglalva a legfontosabbak:

- A legtöbb lovat legelőn tartják (a meglátogatott országokban: Belgium, Németország, Hollandia). Ez megfelel a saját tapasztalatainknak, mely szerint az egyik ménünk jól volt a legelőn, amíg el nem került egy tenyésztelepre 2 hónapra, ahol istállóban tartották, és megjelentek rajta az első sebek.

- Ezenkívül a tenyésztők általában több problémát látnak azokkal a lovakkal kapcsolatban, amelyeket fiatalként „tolnak" (erőltetett módon etetnek, hízlalnak) a bemutatók miatt. A hidegvérű lovaknak nincs szükségük sok extra etetésre, és a lassú, kiegyensúlyozott növekedés megtartása sok probléma kiküszöbölésében segít.

- Nyilvánvaló, hogy a csontozattal és lábszőrrel kapcsolatos szelekció befolyásolja a lábak egészségét, és aki kevés gondozást igénylő, egészségesebb lábú lovakat szeretne, jobban teszi ha nem szőröslábú egyedekkel végez keresztezést.

- Végezetül a problémák vagy potenciális problémák azonosítása és korai kezelése megtérül a hosszú távú károk minimalizálása érdekében."

Egészséges - tiszta lólábak a legelőn

Majd ugyanannak a lónak a lábai pár év múlva istállós tartás után- a hátsók megvastagodtak, a szőr kócolt, a szőr alatt pörkös-nedvedző sebek

A szöveg illusztráláshoz használt képek mindegyike magyarországi hidegvérű tenyészetekben készült, és Jancsó Rita tulajdonát képezik.

Fordította és szerkesztete: Jancsó Rita